Tengeri tápkábel összetétele

A tengeri tápkábeleket különféle elektromos berendezések csatlakoztatására használják a tengeri hálózatban elektromos energia vagy elektromos jelek továbbítására. A hajók villamosítási és automatizálási fokának folyamatos fejlesztésével a tengeri tápkábelek választéka és fogyasztása növekszik. A tengeri kábelek alapvetően erősáramú kábelekre, kommunikációs kábelekre és speciális nagyfrekvenciás kábelekre oszthatók. Három kategóriába sorolhatók, amelyek közül az erősáramú kábeleket áramellátásra, világításra és egyéb rendszerekre használják, a fedélzeten a leggyakrabban használt kábel. Az erősáramú kábelek esetében a teherbírás fontos műszaki mutató. Az áramterhelhetőség nagysága általában a kábelszigetelő anyag hőmérséklet-ellenállási fokozatától függ. Azonos fektetési feltételek mellett annál magasabb a hőmérséklet-ellenállási szint. Minél nagyobb a teherbíró képessége. Ha a környezeti hőmérséklet magas, és a kiválasztott kábelszigetelés hőmérséklet-ellenállási szintje alacsony, így az áramfűtés okozta megengedett hőmérséklet-emelkedés nagyon alacsony, ez nem gazdaságos. A tengeri kábel köpenyének nedvességállósággal, olajállósággal, tűzállósággal és hőöregedéssel kell rendelkeznie. A leggyakrabban használt burkolóanyagok a neoprén gumi, a klórszulfonált polietilén és a polivinil-klorid, az ólomburkolaton kívül.

Normál körülmények között tengeri tápkábel belülről kifelé a vezető számára (kábelmag), szigetelőréteg (a szigetelés ellenáll a rács feszültségének), töltő- és árnyékolóréteg (félvezető vagy fém anyagból), védőréteg ( a kábel szigetelési teljesítményének fenntartásához) és más fő részek szigetelési teljesítménye közvetlenül befolyásolja a teljes elektromos rendszer integritását és a stabil működést, ezért az olyan nemzetközi szabványok, mint az IEEE és az IEC/TC18, egyértelműen meghatározzák a kábelek teljesítményét.